"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted..."
„Nem tehetek róla, még mindig szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja felejtselek el.
Én tudom hogy ők mondják az igazat,
De az ember csak a szívére hallgat.
Nem tudlak elfelejteni pedig tudom sosem leszel
enyém.
Ébren álmodni, s felébredni, ez vagyok én.
Kívülről oly kemény vagy, mint a jég,
Pedig Benned még a gyerekkor él.
Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom,
Pedig ha elolvadna, elmúlna minden bánatom,
Muszáj lenne elfelejtenem Téged,
De nem tudlak,
Mert valami ami Benned van: fogva tart.
A haverok, a barátok, mind ellene vannak,
De mit tegyek, porba döntsem álmaimat?
Igen, ezt kell tennem, akárhogy is fáj.
Mert a meséből nem lesz más, csak
a magány.
A szívem darabokra tört mint egy üvegpohár,
Megragasztani senki se tudja már.
De talán majd egyszer a pohárból újra pohár lesz,
S talán majd szívem is nyíló rózsa lesz,
Újra tud érezni,
Szerelmet szerelemért adni,
Mint a nyíló rózsa a kertben,
Így zárul le a fejezet:
Csak mi ketten,
Elfelejtettük ezt az álmot,
Cserébe mást kaptam, a valóságot!!!!”
Este mikor lefekszem,
Álmatlanul forgolódom,
Eszembe jutnak a régi emlékeim,
Melyeket veled együtt töltöttem!
Azok a régi hintázások a parkba, séták a sötét utcákon VELED,
Csókod, simogatásod hiányzik most nekem!
Emlékszem azokra a néhol kopott padokra, ahol mindig ültünk,
S a boldogságtól majdnem kicsattantunk!
Nem panaszkodom, én döntöttem most így,
Bár lehet rossz döntést hoztam!
Csak egy kis kalandra vágytam nélküled,
Amit meg is kaptam, de szívem mégsem elégedett!!!
Nem szólok semmit, inkább hallgatok,
De nem tagadom, csak elfogadom,
Hozzád repül minden gondolatom!
Bárcsak lehetne olyan, hogy utolsó csók,
Bárcsak még egyszer átölelnél,
S szemembe néznél, én pedig a tiédbe,
Csak annyit mondanék, nagyokat sohajtva közbe:
Volt egy fiú az életembe kit nem becsültem meg!!
Ezután könnyes lenne mind két szemem,
Kiszabadulnák átölelt karjaidból,
S csak futnék könnyeimet hullajtva!
Öreg koromra mikor majd meghalok, úgy emlegetnek:
Élt egyszer egy lány, ki boldog akart lenni,
De elszurt mindent, s csak egy utolsó csókra vágyott,
De túl makacs és büszke volt, ezért halgatott!
majd így folytatják:
Halgatott, nehogy megint csalódást okozzon,
És fájjon a fiúnak, hisz votl idő, mikor meghalt volna érte!
Most pedig a koporsóba megnyugszik a lány lelke,
De a fiú SZERETETÉT SOHASEM FELEDTE!!!!
Hogyan tudnék haragudni Rád,
mikor úgy szeretlek,
mint még senki más.
Mikor azt mondom Szeretlek,
nem csak mondom,
teljes szívemmel érzem.
Talán egyszer eljön az idő,
s elhiszed nekem,
hogy a megbocsátás,
nálam nem csak egy szó.
Kétségek gyötörnek,
bizalmam alább hagyott,
de,ha azt mondom megbocsátok
azt komolyan gondolom.
Hibázunk mindannyian,
sajnos egyre többet.
A későn jött bánat,
nem sokat segíthet.
Ha igazán szeretek,
a szerelmem önzetlen,
mindig szeretek ,
minden körülményben.
"Csak rám mosolyogsz, és tudom, hogy nincsen semmi baj."
"Ha szomorú vagyok csak rám mosolyogsz és nevetünk ketten."
Valamivel többet gondolok rád, mint amennyi az időmből telik. :)
Ülök...
Ülök a csendben és hallom a hangodat, a tükörbe nézek, de nem látom önmagam. Keserű szavak csak ennyi, ami maradt egy keserű emlék s pár múló pillanat. Szememből elhullik egy apró könnycsepp, tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb. De belül szívemet széttépi a bánat, nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat. Ha te elmész nekem senki, sem marad, ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak. Te nem látod mit is élek át, lelkem egyetlen segélyszóra vár, hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm. Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz, szeretném kezemmel fogni a kezed. Reménykedve nézek szét a szobába, szemem téged keres az esti homályba. De érzem nincs több remény, tudom többé már nem vagy az enyém. Hiányod széttörte lelkemet, most már tudom, elvesztettelek.
beszólások
Kevés vagy, mint mákostekercsben az indukció!
Kevés vagy, mint Mackó sajtban a brummogás!
Kevés vagy, mint lopótökben a bűnözési hajlam!
Kevés vagy, mint lakatlan szigeten a tömegverekedés!
Kevés vagy, mint kukoricaszárban a C vitamin!
Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat!
Kevés vagy, mint erdőtűzhöz a vizipisztoly!
Kevés vagy, mint elefántnak a normál tampon!
Kevés vagy, mint Deutch Tamásban a jó szándék!
Kevés vagy, mint csigaházon a kúpcserép!
Kevés vagy, mint Camping sajtban a sátor!
Kevés vagy, mint börtönben a vészkijárat!
Kevés vagy, mint a vasárnapi tízórai!
Kevés vagy, mint a TSZ földje!
Kevés vagy, mint árvaházban a szülői értekezlet!
Akkora paraszt vagy, hogy a mobilod is tölgyfából van faragva!
Akkora paraszt vagy, hogy neked a százas szög is integrált áramkör.
Akkora paraszt vagy, hogy a kólát hagymakarikával iszod.
Akkora paraszt vagy, hogy a szomszéd faluba is csak útlevéllel engednek be!
Akkora parasz vagy,hogy nálatok a tarlóégetés nemzeti ünnep!
Akkora paraszt vagy, hogy kocsonyával zselézed a hajad!
Akkora paraszt vagy, hogy az óvodában disznóvágás volt a jeled!
Akkora paraszt vagy, hogy még a CD-meghajtót is bicskával nyitod ki, hogy ki tudd venni a CD-t!
Akkora paraszt vagy, hogy emlékezetből rakod össze a traktort!
Akkora paraszt vagy, hogy a boltban is szalonnás ORBIT-ot kérsz!
Akkora paraszt vagy, hogy az apád egy birkán magyarázta el az emberi szaporodást!
Akkora paraszt vagy, hogy patkány volt a matchboxod!
Akkora paraszt vagy, hogy kilóg a traktorslusszkulcs a zsebedből!
Akkora paraszt vagy, hogy robbantani lehetne a csizmádról a tehéntrágyát!
Akkora paraszt vagy, hogy fut utánad a krumpliföld!
Akkora paraszt vagy, hogy megkóstolod a villamost, mert azt hiszed, hogy törökméz!
Akkora paraszt vagy, hogy szédülsz az aszfalton!
Akkora paraszt vagy, hogy ostorral kapcsolod be a tévét!
Akkora paraszt vagy, hogy már az óvodában is gumicsizma volt a jeled!
Akkora paraszt vagy, hogy kombájnnal jársz iskolába!
Akkora paraszt vagy, hogy kolbász köré tekerve kéred a vattacukrot!
Akkora paraszt vagy, hogy kilóg a traktorkulcs a zsebedből!
Akkora paraszt vagy, hogy kilóg a szádból a munkaegység!
Akkora paraszt vagy, hogy kilóg a szádból a kapanyél!
Akkora paraszt vagy, hogy ha kinyitod a szád, integet belőle a TSZ elnök!
Akkora paraszt vagy, hogy folyik a kukorica a zsebedből!
Akkora paraszt vagy, hogy diszkóba is traktorral mész!
Akkora paraszt vagy, hogy az óvodában 10 deka töpörtyű volt a jeled!
Elverlek, mint zsugás a családi pótlékot.
